playlist

2010. február 28., vasárnap

..Te vagy a világ legszebb, legbájosabb hercegnője.
- És te ki vagy? Hogy hívnak? - kérdezte szívdobogva a kis hercegnő.
- Szeretőnek hívnak - mondta az idegen.
- Szerető.... milyen szép neved van....
Az idegen lehajolt és megcsókolta őt.
- Mi volt ez? - a kis hercegnő pirulva rezzent össze: Hiszen az ajkad most mondta a legszebbet, most mikor nem beszélt.
- Csak egy csók volt, amit mondtam.
- Nem értelek, beszélj, mi az a csók?
- A csók a szótalan szó, a mondhatatlan megmondása - felelte az idegen.
- Szeretem a mondhatatlant - suttogta a kis hercegnő - mondd meg még egyszer nekem.

Rajzolj nekem egy házat, pontosan,amilyet akartam,
Aztán radírozd ki azonnal

2010.02.25

leírom mi volt, hátha jobb lesz végre, és így legalább kis részleteket sem fogok elfelejteni, ésn em mások szórakoztatása, megbántása céljából.

kb háromnegyed kilencre már a keletibe voltam, hát, őszintén szólva későbbre gondoltam az érkezésemet, én számításba vettem hogy eltévedek párszor , de nem így lett szerencsére.Hidegebb volt, mint nyugatiba, erősen fújt a szél. Már alig vártam hogy valami melegebb helyen legyek, végig az órát lestem. Egy külföldi lány odajött hozzám egy mosoly kíséretében így szólt:
-Do you speak english?no?
kicsit hezitáltam, mert oké hogy angolt tanulok,de nem hiszem hogy ez a tudás megállná a helyét egy idegenvezetéshez:D, 
tehát, válaszoltam.
- sorry, no. 
egyébként meg ott volt mögöttünk a tourist-inform nem értem mért nem ment be oda. Mert nem ment be.. utána néztem. Aztán kb 9:25 körül láttam kisétálni a Keleti elé egy fiút :D enyhén brutálisan úgy nézett ki mint Ő, és mivel nem vett észre, utána mentem a háta mögé álltam befogtam a szemét és az arcára nyomtam egy puszit eközben egy két lépcsőt, lehaladtunk XD. hát nem úgy sikerült ahogyan ezt spontán elterveztem,de nembaj:D kaptam még két puszit és elindultunk arénába.
vicces volt mikor megbotlott egy ilyen izébe a parkolónál. Azt hiszem ez kicsit oldotta a hangulatot , a zebráig nevettem rajta. együtt érző vagyok:D höhh.
Majd mikor beértünk Arénába ahhh isten jó meleg volt. Egyből mosdó,  aztán mivel még semmi nem volt nyitva leültünk a Douglas előtti fotel feelingüü padra :D. Közben felfedezte milyen csodálatosan ocsmányul néz ki a biztonsági őr öltönye. hehe. hm,  nagyjából huszonöt perc múlva kinyitottak az üzletek, és egyre több ember mászkált el mellettünk. Vizsgálgattuk őket, meg azt is hogy hogy megbámulja őt mindenki, szerinte azért mert olyan idiótán néz ki, erről nekem teljesen más véleményem van :) és ezt had ne ő döntse már el, egyik kislány annyira megbámulta hogy huha :D ha miközbe megy előre és a feje tudna 180°-os fordulatot venni szerintem megtette volna. Rajta én személy szerint nagyon nevettem:D még olyan 20 perc elteltével is. Sok ilyen volt egyébként :)
Aztán elmentünk nézelődni, Pullba, Játéboltba (nem kommentálom), és  azt is meg mutatta hogy milyen cipőt vesz meg 20 helyett 8ért. Lesétáltuk a kört és  visszamentünk ugyanoda.
Ültünk, beszélgettünk, embereken nevettünk, megnéztem a biosz füzetét.. aztán mikor kiakarta törölni a játkboltos kismotoros képét, elkezdett csikizni, vissza csikiztem...VOLNA de akkor hoppá..megcsókolt, kicsitrohadtulbaromiranagyon meglepődtem, mert had ne kelljen elmondanom mennyire váratlanul ért. közben gondolkoztam azon hogy talán nem kéne és talán el kéne húzódnom, de egyszerűen nem tudtam, arra gondoltam hogyha most nem lököm el akkor mit gondolhat majd rólam, de akkor sem tudtam eltolni magamtól.Amikor abba hagyta furcsán éreztem magam arra gondoltam hogy mi van ha ezt ő nem is akarta és hogy nem fogja megismételni, béna voltam? ó basszus, a reagálásom utána ,hogy is fogalmazzam... höhh:
-huh, ő most, te beteg leszel.
-mer?
-bazzdmeg:D
jó ez után nem tudom mi volt, lehet hogy még aznap este le kellett volna írnom, de akkor fogalmam sem volt mit csináljak, na de vissza. Elővett egy csokit, mert nem akarta hogy rosszul legyek..de nem ettem belőle.Próbált meggyőzni jó módszert választott, de ez most nem jött be:D hehe
-megtudlak győzni?
-nem hiszem.
-hm, biztos?- fölém hajolt és kaptam két puszit a számra.-na?
-nem kérek csokit,köszi edd csak meg :)
 Megette a csokit, beszélgettünk, aztán nagy kínos csendek is voltak, ekkor gondolkodtam, eszembe jutott Fanni, és hogy mennyire szereti, úgy látszik ezt az arckifejezésemen is látni lehetett.
Közelebb jött, felvett egyfajta erőltetett mosolyt, és bökdösött, kérdezgette mi baj, végig azt hajtogattam, hogy semmi. de tudta hogy hazudok. Aztán még közelebb kerültünk egymáshoz fogalmam sincs hogy hogyan de olyan közel voltunk hogy éppen csak hogy nem kellett bandzsitatunk ahhoz hogy lássuk egymás szemét. a száján láttam azt a most mit csináljak álca mosolyt, kíváncsi voltam mire gondolhat éppen akkor. Ekkora hirtelen ismét megcsókolt, ez még az előzőnél is jobb volt, talán, már nem ért annyira váratlanul. Aztán hirtelen elhúzódott.
-nem kéne mi?
-hát...-megsimogattam az arcát (állítólag ezért nem tudta türtőztetni magát) és akkor BUMM.. megint.
igazából gondolkozhatott volna az előtt is mielőtt cselekszik. Nem mondom hogy nem kellett volna, inkább azt hogy MOST nem. elfordultam, és legördültem a könnycseppek, fogalmam sincs hogy miért, és hogy mért  pont előtte kellett, igen sajnos észrevette, elkezdett simogatni, vigasztalni, kérdezte mi baj, és hogy ennyire rosszul csókol? úristen :) idióta, hogy tudtam volna elmagyarázni mi bajom, ha még én sem tudtam, aztán mikor kezdtem megnyugodni távolabb húzódott a 'biztosamibiztos' és azt mondta nem fog többet megcsókolni, na ez nem segített ez a mondat kicsit hogy is mondjam hm fájt..aztán csend volt, mindketten figyeltünk inkább a másik irányba nem egymásra, a gondolataim megint kihoztak belőlem pár könnycseppet, aztán megint próbált vigasztalni, amikor nagyon le voltam már törve megint egymás szemébe néztünk, rá dőltem a vállára és picit felfelé néztem, aztán megint egymás szemébe merültünk és most én csókoltam meg őt, talán ez volt a leglegebb, és ennek a végénél húzódott el
-nee.
oké, mentünk nézni kávét, amiből kapucsínóóóó lett. aztán felálltunk és elmentünk. sétáltunk egy jó nagyot, találtunk egy játszóteret, bementünk hintáztunk, aztán ráült a motorra, én felmásztam egy ilyen szarra. aztán odajött odaáll ő is, néztem,nézett, és a nő ránk szólt.
-szerintem nem kéne oda felállni, mert ez kicsiknek van.
szerencsére visszafogta magát, és nem szólt neki vissza. Mindegy lemásztam leszállt ő is, és visszamentünk a hintához, mérgelődött egy kicsit aztán elmentünk. sétáltunk egy jó nagy kört.. útközben megfogta a kezem vissza húzott, és kaptam két puszit a számra, ( ez volt az utolsó ) , mentünk tovább aztán megszólalt a telefon ugye egy ilyen fontos ember mint ő mindegy elengedte a kezem. kihívták hát sajnos kicsit nagyon messze volt onnan tehát nem ment, :'D vissza mentünk Keletibe, Mrkát már nagyon nagyon zaklattuk : D sok vh, csörgetések, stb. aztán leültünk Keleti elé a lépcsőre, berakta a fülest az egyik fülébe. 1-2 perc után oda nyújtotta a másikat,lekéste a 15:35ös vonatot, hátha mrk jön, de nem jött. aztán 15:52 MOM : mikor jössz már?
válaszolni csak szóban tudtam XD.
elkísért metróhoz, adtam neki három puszit elfordultam és mentem..volna visszahúzott megölelt kaptam még két puszit az arcomra aztán mentem, a bkv ellenőr megkérdezte milyen idő van fenn. mondtam hogy már jobb. meg köszönte és tovább mentem, mozgólépcsőről,mozgólépcsőre, onnan metróra, nem akartam leülni de a nem magyar néni mutogatott és odahúzott hogy üljek le nyugodtan, hát mondom jó rendben, végig gondoltam a napot, és ismét legördültek a könnycseppek, akaratom ellenére, remélhetőleg az őregnénin kívül aki végig bámult nem vette észre más.
...


"ez egy komoly fajta csók volt - élénk, lassú de élvezetes"

2010. február 26., péntek

A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk,letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta
Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van. Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá

2010. február 22., hétfő

tudod nem számít már semmi.
tudom nem érek semmit.
tudod nem vagyok népszerű.
nem is szeretnék az lenni.



nem szeretném hogy elmenj.
tudod hiányozni fogsz.
tudod hogy NAGYON szeretlek?






futás közben nincsenek gondok,megáll számodra az idő..hiába hogy a kocsik jönnek-mennek,  szabadjára engedheted a fantáziád, elgondolkodhatsz a dolgokon..sok mindenre rájöhetsz, és rágódhatsz,  viszont mikor hazaérsz és beborulsz az ágyban, a szíved verése, a pulzusod, a levegő vételed helyre áll, elmész fürdeni ismét jönnek a gondok, a fájdalmas tények, és tovább peregnek a percek,  



[20:07] s t r a n g e c r e a t u r e: és lehet kimegyünk angliába
[20:07] s t r a n g e c r e a t u r e: félévre

2010. február 21., vasárnap

\"Hogy megértsd mit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd mit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hoz a világra. Hogy mit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy mit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki találkára vár. Hogy mit ér 1 perc kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy mit ér 1 másodperc kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy mit ér 1 tizedmásodperc kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmes lett az olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied és becsüld meg jobban, ha megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. Az idő senkire nem vár! A tegnap történelem. A holnap rejtély. A ma ajándék.\"

2010. február 18., csütörtök

ha meg lenne a 173centim és hosszú lábam, gyönyörű arcom...:(

2010. február 17., szerda

Az élet a maga módján zavar össze.
Az élet a maga módján tanít.
Az élet a maga módján változtat meg.
Az élet a maga módján lep meg.
Az élet a maga módján sebez meg.
Az élet a maga módján gyógyít.
Az élet a maga módján ösztönöz.

2010. február 14., vasárnap

gergőnek.

szóval megpróbálom, nekirugaszkodok, nem lesz egyszerű mert fogalmam sincs hogyan is tudnám körül írni azt amit gondolok ez az én egyik nagy problémám igen, belül tudom mit szeretnék mondani az agyamban megvan fogalmazva az egész csak le kéne tudni írni, de sosem sikerül ez úgy ahogyan én elterveztem elgondoltam, ilyenkor tényleg jó lenne ha tudnál olvasni a gondolataimban Gergő :) egyáltalán nem akarlak végig tanulmányozni vagy beszéljünk csak általánosságban senkit nem akarok tanulmányozni, szeretem figyelni az embereket sokszor volt már velem úgy hogy bementem a semmiért pestre, leültem egy padra és néztem az embereket, a viselkedésüket a hangulatukat de ezt én nem tudom.. engem nem az érdekel hogy miket mondanak el magukról az emberek. lehet hogy igaz de az is lehet hogy rosszul látják magukat és egy teljesen más személyiséget valósítanak meg igazából. nem. engem az érdekel KI is vagy valójában, mert számomra vannak olyan emberek igaz nagyon kevés, de vannak akikben tényleg látok valami olyat amiért érdemes lehet megismerni, egy társaságba kerülni vele vagy bármi ami hozzá kapcsolódik. ennek sokszor csalódás a vége,mert rózsaszín szemüveg mögé bújva szemlélem őket és a végére kiderül megint az hogy másnak akartam őket látni-és ekkor ismét rájövök valamire. az emberek teljesen mások mint aminek mutatják magukat ez néha fáj. de néha meg egészen kellemes kis meglepetés. mikor énekelsz nekem?:) 

és egyébként akárhányszor jövök "hozzád" mindig háromszor elolvasom mielőtt írnék a falra és a sétabotos elméletet mindig kihagyom szoval ha egyszer öreg bácsi lesz belőled és én is már vén ősz nénike leszek szódás szemüveggel az orromon, állandóan hordani fogok magammal egy sétapálcát, és majd ha egyszer véletlenül találkozunk egy eldugott kis utcának az egyik kis zebrás átkelőhelyen nálam mindig ott lesz ez a sétapálca,hogy oda adjam neked:_D

2010. február 6., szombat

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette
-
Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk…